Az apák bűnei a fiúkra szállnak?

ad_astra_2.jpg

Ad Astra - Út a csillagokba  (2019)

https://www.imdb.com/title/tt2935510/?ref_=nm_flmg_prd_11

Az űrhajós, űrfeltérképezős filmek nekem mindig olyanok, mintha modern kori Kolombusz történetek lennének új világok felfedezéséről (lsd. 1492 - A Paradicsom meghódítása). Az Ad Astra is valami ilyesmi a felszínen, de valójában egy apa fiú konfliktusról, a család vs. megszállottság viszonyáról szól, egész szépen kidolgozva, bár nagy megfejtésekre azért nem kell gondolni. A film végére végül is annyival leszünk okosabbak, hogy all you need is love, ezt meg a Beatles már nagyon régen megénekelte.

 

Na jó nem gonoszkodom, azért ennél árnyaltabb a sztori. 

A történetről annyit, hogy Brad Pitt egy Roy McBride nevű űrhajóst alakít, akinek már az apja is űrhajós volt ( akit meg Tommy Lee Jones alakít) és igen komoly karriert futott be, igazi amerikai hős. Nem is tudom pontosan, időszámításunk után hányban játszódik a mozi, de az biztos, hogy a jövőben, mert gyakorlatilag a Hold, a Mars már gyarmatosítva, asszem az idősebb McBride lépett a Marsra meg tán a Neptunuszra elsőként, innentől kezdve pedig az emberiség számára  a határ tényleg szó szerint a csillagos ég. 

ad_astra2.jpg


De vissza a McBride családra. Szóval az idősebb McBrideot az űrhajózáson és az új világok és életformák felfedezésén kívül nem sok minden érdekelte, többek között a családja sem, és egy projektben, ami nem kevesebbet, mint a földönkívüli élet megtalálását tűzte ki célul, el is tűnt az egész legénységével együtt.  

Royra természetesen ólomsúlyként nehezedik apja emléke és ellentmondásos személyisége. Egyszerre próbál a papa nyomdokaiba lépni és szorong attól, hogy ugyan olyan magányos és megszállott ember válik belőle, mint az öregből. Ez utóbbi felé egyébként rohamtempóban halad, mikor nézőként bekapcsolódunk az életébe. Aztán történik valami, ami lehetőséget ad Roynak egyrészt, hogy több millió kilométert utazzon a világűrben, másrészt, hogy szembe nézzen saját magával és az apja emlékével is. 

Tulajdonképpen az űrhajós körítés mögött a film valódi témája az apáról fiúra szálló bűn problematikája és az, hogy az apák természetét és elhibázott döntéseit vajon öröklik-e a fiúk, vagy képesek tanulni az előző generációk hibáiból és máshogy alakítani az életüket.  

Ezt egyébként szépen kibontja az Ad Astra, és ráadásul úgy, hogy az utolsó percig kétesélyes a sztori. A múlt feldolgozásának és az apa elengedésének pedig nagyon szép szimbolikája van a történetben, ez nekem kifejezetten tetszett. Érdemes kivárni a film utolsó 20 percét , ami nem könnyű mert elég vontatott és nyomasztó moziról beszélünk, de egyszer mindenképpen javaslom megnézni, főleg azoknak, akiket érdekelnek az elcseszett apa - fiú kapcsolatok, az űr, vagy esetleg mindkettő.  Sőt annak is ajánlott a film, aki "autós" üldözés akar látni a Holdon. 


---
képek forrása: www.imdb.com
trailer: www.youtube.com