Fe'henc, a konyhatündérség Niccoló Paganinije

csirke_3.jpg

Méghozzá azért, mert elkészítette a tejfölben sült csirkecombok receptet, amelynek a nehézségi szintje a receptneked.hu alapján ugyan kezdőknek besorolású, de senkit ne tévesszen meg ez a félre kategorizálás, mert a folyamatok során van olyan, hogy alufóliával lefedés, meg sütőből ki és újra be, úgyhogy ez nekem, akinek kb. annyi kapcsolata van a sütés főzéssel, mint prostituáltnak a Szent Atyával, nagyon nehéz. 


Nekem ott kezdődik a konyhaművészeti profizmus, amikor az ember felülbírálja a szavatossági időt. Úgyhogy 2019 novemberi csirkecombbal kezdtem neki a gasztronómiai remekművemnek, a fagyasztóban volt úgyhogy mé'ne lenne jó ez filozófia jegyében .


Amíg a csirke kifelé olvadozott, én pedig megdöbbenve láttam, hogy ez bassza meg véres,  gyorsan megcsináltam a tejfölös öntetet, amibe minden féle fűszert bele kellett baszarintani (kömény, rozmaring, fűszerpaprika, fokhagyma), azaz legalább 5 - öt, amibe már a sót is beleszámoltam. 

Na igen, a só, a halálom mikor az van mellé írva, hogy ízlés szerint. Egy ilyen balfasz amatőrnek, mint nekem, ilyet nem szabad írni, mert egyből pánikba esik. Nincs nekem olyan, hogy ízlésem, ha lenne, akkor nem kéne recept se. Na mindegy, valamennyit beletoltam, aztán majd lesz valami.  

Ami ezután következett annál undorítóbbat már rég csináltam. A véres csirkecombokat, melyet Kriszti suttyomban bőrtelenített, bele kellett mártogatni a tejfölös trutymóba és lett belőle egy ilyen : 


csirke-1.jpg
Ezt alufóliával lefedtem és 1 órára bevágtam a 190 fokra előmelegített sütőbe. 

csirke0.jpg
Így nézett ki lealufóliázva a chicken. Nagyon fontosnak éreztem megörökíteni ezt a fázist is, hogy képi anyag is legyen arról, hogy a saját két kezemmel alufóliáztam le a lealufóliázni valót. 

Aztán amíg sült a lakoma,  elrohantam a cukrászdába somlóiért, mert fogyókúrázom. 

Na most ahogy már azt említettem a recept azt írta, hogy 1 óráig kell sütni a csirkét, de Kriszti, aki szintén profi a konyhában, 45 perc után ezt szisztematikusan elkezdte megkérdőjelezni. Fel is tettem a kérdést, hogy milyen szakmai alapon teszi ezt, de egzakt, szabatos magyarázatot sajnos erre nem kaptam, ellenben egy furcsa, barátságosnak nem mondható tekintetet igen.

Én vakon bízva a recept anonim szerzőjében megmondtam neki, hogy ha beledöglök is bent marad 60 percet a sütőben a cucc, de aztán kompromisszumra hajlamas konfliktuskerülő ember lévén 0:58 - kor kivettem.  Igen, nem is papucs vagyok, hanem egyenesen egy flipflop. 

csirke_1.jpg
 
A következő fázisban, a szakma szabályai szerint megtoltam az egészet, három - négy napos reszelt sajttal. Természetesen boltilag lereszelt csomagolt sajtról beszélünk, mert így még kevesebbet kell mozogni, a sajt reszelés ugyanis egy igen bonyolult és erőkifejtést igénylő feladat. 

Elérzékenyülve csodáltam meg a munkám majdhogynem teljesen kész gyümölcsét, majd visszatettem a sütőbe és alkotóként ahelyett, hogy megpihentem volna a kanapén, hogy vigyázó szemeimmel vízszintesből kövessem az utolsó munkafázist, inkább nekiálltam egy tasakos krumplipürének, amibe a biztonság kedvéért véletlenül egy kávéskanál helyett egy teáskanál sót tettem, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy bírom a sót. 

25 perc huss és meglett a püre meg a csirke is. 

csirke_2.jpg


Gyönyörű ugye? Negyed 5 - re el is készült a finom vasárnapi ebéd. Amelyet szigorúan gourmet tálaltam, álló fél uborkával. 

csirke_3.jpg
És mivel a puding próbája az evés, meg is ettem és nem büszkén, de konstatáltam, hogy ez bizony enyhén szólva sem a legfinomabb munkám és remélem, hogy az enyhén savanykás íz a kocepció része, nem valami alattomos porszem a gépezetbe. 

De sebaj, nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel és különben is erre szokták mondani, hogy majd legközelebb ! Úgyhogy, akkor majd legközelebb, de akkor már egy milánói makarónit! 

Bon Appetit!