Provokatív érzékiség

shanna.png

Nagyjából egy éve futottam bele a Facebookon Dobosi Zsuzsa, művésznevén Shanna munkáiba, és már első látásra nagyon érdekesnek találtam a képei stílusát. Ezt annak ellenére állítom, hogy szilárd prekoncepcióim van azokkal a dögös művésznőkkel szemben, akik azon túl, hogy baromi jól néznek ki, még a nőiességet, a női létet, a "feminizmust" állítják művészetük középpontjába is. 

Amikor e jelenséggel találkozom, az első gondolatom általában az, hogy oké, itt egy jó csaj, aki meglovagol egy aktuális divathullámot, festeget, van néhány felületes témája, felszínes ideológiája művészetről, nőiességről,  de alapvetően mégiscsak a jól bevált ősi trükköt használja:  a csávók tökénél fogva próbálja megragadni a figyelmet.

Ennél a résznél kéne annak következnie, hogy Shanna nem ilyen, ő teljesen más, és kilométer magasan áll e gyarlóságok felett, én pedig pont ezért kattantam rá, de a helyzet az, hogy nem. 



09_1.jpg

Vagyis nem úgy, ahogy azt első blikkre gondolná a kedves olvasó, mert azon felül, hogy Shanna borzasztóan tehetséges, ügyesen választja meg képei témáját, és cseppet sem jellemző rá a felszínesség, pontosan tudja, hogy hogyan kell felébreszteni a művészetet (vagy nem csak a művészetet? ) kedvelő férfiak (és nők) figyelmét, mitöbb: tudatosan provokál, nemcsak a munkáiban, hanem a közösségi oldalain is. Mert hisz abban, hogy komfortzónából kiléptetni provokációval lehet.

Mindezt ráadásul olyan kifinomult ízléssel, és ami a legfontosabb, humorral (sőt, öniróniával) teszi, aminek a végeredménye egy eszméletlenül vagány, érzékeny, érzéki, mégis  elgondolkodtató, és szórakoztató művészet.

Alább rövid interjút olvashattok Shannával. A posztban szereplő képei és az interjú alapján  pedig mindenki belátása szerint dönthet, hogy Shanna áttöri-e prekoncepcióit avagy sem. Nekem erős meggyőződésem az, hogy át fogja. 

02b.jpg


Miért választottad a Shanna művésznevet, mit szimbolizál ez a név? Van különbség Dobosi Zsuzsa és Shanna között?

A Shanna nevet megálmodtam. Héberül rózsát jelent, ami a nőiség, a szerelem, érzékiség egyik szimbóluma. A nevünket adják nekünk, ezt viszont én választottam magamnak. Ez az én nevem. Szimbolikus jelentése van, valami olyan üzenettel, hogy a képzőművészet által magamra találtam, megszülettem újra.


A válaszodból rögtön adódik is a kérdés, hogy a művészeted szerinted önkifejezés vagy terápia? Ha terápia, vagy terápia is,  akkor miben segít?

Számomra egy univerzális nyelv, amin bármit elmondhatok. Olyat is, amit ciki lenne elmondani szavakkal. Amikor jön valaki, aki megérti, és megosztja velem a felismeréseit, az pedig maga a csoda.


Mikor kezdtél festeni? Volt esetleg más művészeti ág is amiben kipróbáltad magad, vagy egyből megtalált a festés?

Népművész családból származom, pár évesen már hímeztem, rajzoltam, festettem. Az alkotás mindig természetes része volt az életemnek. Bölcsész szakon szereztem diplomát érettségi után, amit utólag egyáltalán nem bánok, mert nagyon erős alapműveltséget adott. Évekig újságíróként dolgoztam, mielőtt külföldre mentem.  Kint a nyelvi korlátok miatt hiányoztak azok a boncolgatós beszélgetések, amikért rajongok, így hát meg kellett keresnem azt az univerzális, mindenki számára érthető kommunikációs formát, amin keresztül elmondhatom azt, amit akarok. A finom rezdüléseket is, amiket addig csak magyarul tudtam prezentálni. Így tért vissza az életembe a képzőművészet, s kezdtem el tanulni a „szakmát”.

10_1.jpg

Kik inspiráltak arra, hogy festeni kezdj? Vannak esetleg mestereid, aktuálisan valaki, akire felnézel és ihletet merítesz a munkáiból, életútjából?

Nincs hagyományos értelemben vett példaképem. Inspirációt az intellektus és az élet áramlata ad: nagy hangsúlyt fektetek az interaktivitásra, mert a párbeszédekből, reakciókból rengeteg ötletet kapok. A social media tudatos használója vagyok, folyamatos a kommunikációm a követőimmel. Nagy munka van ebben is, de fontos az, hogy pozicionáljuk magunkat. A szelfikkel provokálom az embereket, hogy beszélgessenek velem. Olykor belefutok ezzel a szűklátókörűségbe, korlátoltságba, de nem veszem magamra. Tisztelem az életet, az életemet, az embert, és alázattal állok a vászonhoz. Ez a nagy erő mozgatja az ecsetet a kezemben.

Milyen technikát használsz a képeiden? Hogyan alakítottad ki ?

Akrillal festek, feszített vászonra. A grafikáim alapja szabadkézi rajz, amiket egy speciális papírra nyomva, kasírozva tárok a közönség elé. Ennek a technikának simán csak art-work a neve. Ami a munkáimnál lényeges, hogy sorszámozottak, és nincs belőlük nyomat, mindegyik képemből egy van.

A képeid többnyire a nőkről szólnak, szerintem egyfajta női látásmódot fejezned ki a világról, kapcsolatokról, a nők szerepéről, helyéről. Mennyire tudatosan választod meg a témáidat? Vagy  ösztönösen jönnek  belőled?

Sokat festettem én koponyákat, állatokat, csontokat, és van egy Igor albumom is, férfiakkal. :-) Nem tudatos egyébként a témaválasztásom. Egyszerűen jön, kibontakozik bennem, és megrajzolódik, megfestődik a kezem által. Én nő vagyok, és csak nőként lehetek hiteles. Nőként látom a nőket, az erotikát, a szépséget, nőként élek meg helyzeteket. Mi mást festhetnék meg?

03_4.jpg

Mi a véleményed a feminizmusról? Feministának tartod magad? 

Ha a családon belüli verbális és fizikai erőszak, a női és gyerek jogok sárbatiprása ebbe a kategóriába tartozik, akkor ide sorolom magam, igen. A magam eszközeivel küzdök ezek ellen. De inkább mondom azt, hogy szabadságharcos vagyok, béke festő. Hiszek abban, hogy ki kell mondani azt, ami fáj, és abban is, hogy be kell vállalni, ha nincs igazunk. A képmutatás és a gőg mind tévút, a kiszolgáltatottság és az elfojtások pedig méreg.

Van esetleg valamilyen koncepciód arra milyen egy XXI. századi nő, hol a helye a társadalomban? Szerinted fontos egyáltalán ez a kérdés?

Ott a helyed, ahol szeretnek. :-) Fontos kérdés, mert a társadalmunk boldogtalan, fusztrált, görcsös. Keressük meg a forrást, amiből életerőt nyerünk. Hiszek a férfi-nő egyensúlyban, és itt a nemek energiájára gondolok, nem pedig a női vagy a férfi nemre.


A Facebook kommentek alapján úgy látom, hogy nagyon sok a férfi rajongód. Mit gondolsz ez minek köszönhető? A képek témáinak, esetleg a képekben megjelenő erotikának? Vagy a személyednek? 


Érdeklődők inkább, nem rajongók. Nem bírom a képmutatást, a festő fiúk iránt meg többnyire a nők érdeklődnek, ez ilyen. A megrendelőim, vásárlóim között a nők vannak túlsúlyban egyébként, de nem bontanám ezt le nemekre. Van, aki ért és szeret, meglátja magát a képben, és van, akit idegesítek. Van, aki velem együtt játszik, és jókat nevetünk egy bejelentkezés üzenetén, és van, aki magamutogatásnak cimkézi ezt, mert nem érti. Vagy érti, de ő nem meri megcsinálni... A képeim többnyire erotikusak, vagyis inkább frivolak, de mindig van mögöttes tartalom, nem öncélú az erotika. Eszköz. Minden eszközömmel alkotok, a saját szelfijeimmel is. Szeretik néhányan azt hangoztatni, hogy csak a mű a fontos. Persze, de azt a művet el kell adni. És versenyhelyzet van, nagyon sok tehetséggel.

07_1.jpg

 

Van e koncepciód arról, hogy milyennek kell lennie egy XXI századi alkotó művésznek? Esetleg alkotó nőnek?

Önazonosnak, tudatosnak, nyitottnak. őszintének. Elegánsnak. És nagyon bátornak!

A provokációról, mint művészi eszközről mi a véleményed? Egyáltalán meddig lehet művészi eszköz a provokáció és mikortól válik öncélúvá?

Én azt a művészeti ágat képviselem, ami provokál, ingerel, észreveteti magát, illetve ezt szeretné elérni. Figyelmet akar, követel. Erre lehet ujjal mutogatni, vagy fintorogni, de a kritikák mögött szinte mindig az áll, hogy más is vágyna erre, csak nem meri meglépni. Ezért mondtam, hogy a művésznek bátornak kell lennie. Lehet valaki brutál jó festő, ha elbújik a padláson. Én azt vallom, és nem ciki, sőt, hogy oda kell állni a művünk mellé, és vállalnunk kell magunkat. Meg kell mutatni azt, aki vagyok, mert az alkotásom belőlem egy rész. Látod, én vagyok a torta, ez a festmény pedig egy szelet belőlem. Nekem nagyon erős belső kontrolom van, és antennám. A provokatív képeim vagy megjelenéseim nem öncélúak, hanem tartalmat, üzeneteket hordoznak. Egyfajta kódolt nyelv.

11_1.jpg


És  meddig lehet elmenni?

Ezt az ember maga érzi. Itt sincs univerzális válasz. De mindig számolni kell a lehetséges következményekkel.

Van olyan határ amit már nem lépsz át? Ha igen, mi húzza meg ezt a határt, egyfajta belső norma, vagy a korábban kapott visszajelzések? 

Ha kizárólag a visszajelzésektől teszem függővé, hogy hol a határ, akkor az manipuláció. Ha a belső normáimhoz vagyok hű, akkor viszont gátat szabok a saját fejlődésemnek, ami megkövesít és gőgössé tehet. Szerintem úgy legyünk hűek önmagunkhoz, hogy figyeljük a reakciókat, de ne válljunk rabjaivá sem magunknak, sem másnak. Egyetlen állandóm van, és az a nyitottság.

Én elsősorban festő vagyok, és mivel el akarom adni a képeimet, megrendeléseket szeretnék kapni, ezért ki akarok tünni a tömegből. Hogy ebben ki meddig megy el, abszolút a belső, erkölcsi norma függvénye. Sokszor pedig pont a megálljhoz kell bátorság, mert bátran tovább kell látni a pillanatnyi sikeren, és nemet kell mondani. Megrendelésekre, kiállítás lehetőségekre, mentorálásra is.

08_1.jpg

Ha már említetted a kiállítás lehetőségeket. Egyre több kiállítás megnyitódról látok eseményt a facebookon. Általában ezek a kiállítások egy – egy téma köré épülnek? Ha megvan egy kiálítás időpontja azokra gyártasz álltalában az aktuális tematikának megfelelő képeket?

Folyamatosan festek. A kiállításaimon friss képek vannak kint, hiszen mindig az új munkasorozatomat szeretném megmutatni, az adott témakörhöz leginkább illő környezetben.  A Veszprémi Tavaszi Fesztivál keretein belül a Tavaszi Tárlatra kiválasztotta a szakmai zsűri egy festményemet, és nagyon büszke vagyok, hogy kiállították a képemet. A Hotel Nemzeti Budapest tavasszal keresett meg, hogy szeretnének egy tárlatot a képeimből, és a tavalyiak közül, illetve a legújabb Nina albumomból is kerültek ki festmények, art-workok, 16 összesen. Ezek a munkáim december végéig kint lesznek, megvásárolhatóak, és nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen nagy múltú épület pazar falai között lehet kiállításom. Hangulatát és a képek üzenetét tekintve is egészen más, mint a februári Dürer Kertben megrendezett kiállításom. Ott egy merészebb, megmondósabb, vadabb gyűjtemény került bemutatásra, késekkel, baltákkal, és kisebb méretű képekkel, míg a Hotel Nemzeti képein a hangsúly a szépségen, elegancián, érzelmeken van, nagy méretekkel.


Hogyan találod ki egy – egy kiállítás koncepcióját? A meglévő képekhez találsz ki témát, vagy egy témához találsz ki képeket?

Amikor  megnyitok egy tárlatot, és utána lenyugszom, akkor elkezd körvonalazódni a következő állomás. Így van ez most is. Ez az áramlás.

 Fontos számodra a karrier?

A karrier egy út, ami a biztos anyagiakhoz, boldog élethez, kiegyensúlyozottsághoz, lelki egészséghez vezet, szóval fontos, igen. De önmagában kevés.

12_1.jpg

Mik a terveid a jövőre nézve? Konkrét elképzelésed van mit szeretnél elérni  a művészettel?

Szeretnék kiállításokat. Sokat, folyamatosan. És egy saját galériát, ahol a vendégeket egy kávé mellett kiemeljük térből és időből, a művészet erejével. És mindenki hazaviszi a művészetet.

 

Mihez kezdenél ha holnaptól nem lehetnél művész? 

Keresném magam a világban.

01_3.jpg

Dobosi Zsuzsa/Shanna/ képeit jelenleg Mirrors - Bennünk a Világ című kiálltásán tekinthetitek meg a Hotel Nemzeti Budapestben decemberig. 

Illetve a Jancsó Art Gallery-ben folyamatosan a Kazinczy utca 30. alatt.


Facebook: https://www.facebook.com/shannasgallery/
Honlap: www.shanna.hu
Instagram: https://www.instagram.com/shannagallery/

A posztban szereplő képeket Dobosi Zsuzsa engedélyével használtam fel! 
 

 

 https://www.facebook.com/unalomfilozofiak/