A gyászoló asszony átkozódik, sivalkodik a verandán

gya.jpg

Természetesen A gyászoló asszony átka is a Conjuring univerzumban játszódik, mint kétszáztizenhat korábbi elődje, de ha valaki most sikítva kapna a szívéhez, hogy ezek után már tényleg nincs több bőr, amit le lehetne nyúzni szerencsétlen univerzumról, megnyugtatom, de van.  Nyáron már érkezik is a Annabelle 3, mint azt a filmvetítés előtti előzetesből volt szerencsém megtudni, és ahogy elnéztem a trailert, tökéletesen fantáziátlan folytatáshoz lesz majd június/július/agusztus magasságában is  szerencsénk. 

De ne szaladjunk ennyire előre, elvégre Húsvét van és Húsvét vasárnap én bizony arra ébredtem, hogy már megint elkapott a mozizhatnék. Gondoltam, az ünnepre való tekintettel adok egy esélyt a természetfelettinek és beülök A gyászoló asszony átkára. Tettem ezt úgy, hogy se nem láttam az előzetesét, se nem olvastam különösebben utána.  Bár olyat láttam, amit eddig még soha, illett volna valakinek a kezemre csapni, mikor az online jegyvásárláskor megnyomtam a Fizetek gombot.  

Eddigi pályafutásom során még nem találkoztam olyan filmmel, amit ne lehetne elspoilerezni. Na erre a gyászoló asszony tökéletesen rácáfolt. Annyira lineáris és csavarmentes a cselekménye, mint egy frissen faragott logarléc. Élek a gyanúperrel, hogy a filmet valami nagyon gagyi horrorgenerátorral rakták össze, és az is tuti, hogy valami gagyi béta verzióval dolgoztak. Egy olyan fordulatot és megoldást sem sikerült kiizzadni, amit ne láttunk volna már nemhogy misztikus filmekben, de a Conjuringban. Csak ezúttal nem egy kislány baba vagy egy apáca cseszteti a szerencsétlen családokat, hanem egy menyasszonynak öltözött mexikói fogyatékos. 

Képtalálat a következőre: „a gyászoló asszony átka”


Röviden a történet:

Az alaphelyzet, hogy az 1600-as évek elején, közepén, végén (fasz se tudja) egy mexikói hölgyet elhagy a férje valami fiatalabb fehérnépért. Gondolkodik a megcsalt ara, hogy mi lehetne erre a megfelelően adekvát válasz és meg is fogalmazza magának, hogy hasonló helyzetben nem tehet mást az ember lánya, mint hogy vízbefolytja két közös gyermeküket, ez talán majd elgondolkodtatja a csalfa férjet, hogy máskor inkább az agyára és ne a lába között fröcsögő főtrógerre hallgasson szerelmi ügyekben. 

Nem is hezitál sokat és pikk-pakk a tettek mezejére lép, vízbefolytja két nyolc-tíz éves körüli srácát. Igen ám, de aztán meg olyan lelkiismeretfurdalása lesz, amin napi 2x3 Frontin se segít, így magával is végez. Ezzel tulajdonképpen megpecsételte saját sorsát, lelke az idők végezetéig kering az Egyesült Államokban, és a főállású anyaságot főállású kísértésre kell, hogy cserélje, de ebbe csak félig törődik bele, mert kísértés ide vagy oda, neki azért gyerek mégiscsak kell. 

És akkor innen következik a 1970-es évek, ahol a film tulajdonképpen játszódik. Szerencsétlen gyászoló asszony ekkorra már gyakorlott kísértőként kéne, hogy járja az utcákat gyermekekre vadászva, de annak ellenére, hogy barátok között is négyszáz éve volt rá, hogy módszereit tökélyre fejlessze, mégsem  túl választékos eszközökkel dolgozik.

Gyakorlatilag annyit tud, hogy váratlan helyzetekben bukkan fel bamba pofával, sivalkodik egy sort, rámarkol a gyerekek csuklójára és odapörköli az ujjlenyomatát, kicsit víz alá nyomja a 12 éven aluliakat és basztatja az ajtót, ablakot, ha fúj a szél. A specialitása pedig, a személygépkocsikba felejtett gyermekek idegeit azzal brozolni, hogy fel-le húzogatja az ablakot, természetesen az autón kívülről mozgatva az ablaktekerőt!   


És kb. ennyi a film. Ja igen, egy dolog ami még nagyon fontos, hogy ez a gyászoló meg sivalkodó asszony kurvára írtózik a madagaszkári baobafától és  ha szívenbasszák a terméséből készült kereszttel, menten összefossa magát. 

Megkövetem a Kedvencek temetőjét. Ehhez a fiilmhez képest, az egy remekmű. 

giphy.gif_272x480


---

kép forrása: www.imdb.com
trailer: www.youtube.com 
gif forrása: giphy.com