Őrült kell egy őrült ellen

Képtalálat a következőre: „demolition man”

A Pusztító gyermekkorom egyik meghatározó filmje. Két dolog miatt imádom a mai napig: egyrészt nem kell túl nagy szürkeállomány, hogy az ember értse miről szól, másrészt kegyetlen jó dumák vannak benne, ahogy a '90 -es évek akciófilmjeiben általában. 

PÉLDÁUL:

Edgar Friendly: Kurva nagy kubai szivart akarok szívni a nem dohányzó helyeken. Meztelenül akarok rohangálni az utcán zöldre festett farokkal, és olvasni a Playboy magazint! Miért? Mert akkor épp az esik jól. Érted, haver?

VAGY: 

Lenina Huxley: A dohányzás nem tesz jót. Márpedig minden, ami nem tesz jót, az rossz. Tehát tiltott: alkohol, koffein, küzdősportok, hús…
John Spartan: Szarni lehet?

DE AZ SE ROSSZ, HOGY:

Erwin:
Mi rendőrtisztek vagyunk. Nem képeztek ki minket erőszakra.

Képtalálat a következőre: „demolition man”

Gondolom a sztorit nem kell senkinek bemutatni, de mivel ki kell tölteni a fehér felületet valahogy mégis összefoglalnám: 

John Spartan (Sylvester Stallone) olyan hekus, akinek fő ideológiája, hogy őrültekkel bizony csak egy őrült tudja érdemben felvenni a versenyt és aki a szarral hadakozik szaros lészen az maga is, ahogy ez utóbbit Balassi Bálint már a XVI. században frappánsan megfogalmazta.

Lényeg a lényeg, hogy Spartan főtörzs a rendőri munka gyakorlatában szereti a radikális és unortodox megoldásokat, majdnem annyira mint Matolcsy György, ha bankolásról van szó.  

Mi nézők akkor kapcsolódunk be az eseményekbe amikor Spartan épp igyekszik leszámolni fő nemezisével Simon Phoenixel (Wesley Snipes), akit fentebbi képen láthatunk önelégülten vigyorogni. 

Namost ez az elkapás kicsit szar irányt vesz, mikor Spartan egyszemélyes kommandóként lerohanja a Phoenix által elfoglalt lakótömböt, ahol ráadásul még egy busznyi túszt is fogva tart a szöszi. (A fő gond, hogy Spartant senki nem kéri rá, hogy hősködjön, sőt asszem még szóltak is neki, hogy mi lenne ha inkább  takarékra rakná magát és megvárná az ún. erősítést!)

Képtalálat a következőre: „pusztító”

Szó szót követ, és egy kis bunyó után Phoenix hathatós közreműködésével sikerül a levegőbe röpíteni az egész blokkot, ami Spartanra nézve, főleg azért cikis, mert bent volt még ugye az a negyvenx darab túsz is, akik Spartan szerint már nem éltek a robbanáskor, Phoenix ellenben váltig állítja, hogy igen és erről ráadásul még Spartant is tájékoztatta. Mit ad Isten, a törvényhozás utóbbi úr szavára ad inkább, gondolom már csak azért is, mert ahogy korábban említettem Spartan szereti kicsit rugalmasan értelmezni, hogy mit szabad és mit nem bűnüldözés címszó alatt. 

1996-ban játszódik a történet és bármilyen meglepő, Los Angelesben ekkor már rutinszerű része a büntetésvégrehajtás módszertanának a hibernálás. Be kell látni, hogy igazuk is van, mivel mégis csak könnyebb felstócolni a rabokat egy fridzsiderbe, mint börtönöket fenntartani, börtönőröket fizetni és így legalább a rabok kajájára se kell költeni. Spartan kap vagy 80 évet (asszem) Phoenix meg életfogytiglant. Szívás de a történetnek ebben a szakaszában sajnos nagyon úgy néz ki, hogy ez van.  

Pedig nem is. Szerencsére az élet nem ilyen egyszerű és a kétezerharmincas évek közepén Phoenix kiszabadul. Hogy hogy azt fedje jótékony homály, de a lényeg, hogy egy olyan világba ébred, ahol az erőszakos bűnözésnek se híre se hamva. Jól össze is szarja magát mindenki, és kénytelenek kiolvasztani és segítségül hívni Spartant, hogy helyre rakja végre évszázados ellenségét. Hogy hogyan azt aki még nem látta a filmet, az nézze meg maga, aki meg igen idézze fel újra. Inkább nem lövöm le a poént. De a lényeg, hogy akcióban, humorban, nem lesz hiány.

Chips, popcorn és kóla helyett ajánlok a film mellé mindenkinek, egy lightos patkányburgert, amit szinte kötelező a legolcsóbb sörrel öblíteni! 

Képtalálat a következőre: „pusztító”

John Spartan: Milyen húsból van?
Hamburgeres: Ez, uram? Patkányhúsból!
John Spartan: Patkány?
Hamburgeres: Aha.
John Spartan: Patkányburger?! Nem rossz... Negyven éve nem ettem ilyen finomat.

ÉRDEKESSÉG: 

Nemere István állítja, hogy a film történetét az ő 1986-ban írt, Holtak harca című regényéből lopták. A történetet egy hivatalos kiküldetésben lévő magyar állampolgár adta el USA-ban és egy szerzői jogvédő iroda megállapította, hogy a két mű esetén 75% egyezés van. Azonban az író lemondott a pereskedésről, mert az amerikai fél jóhiszeműen vásárolta meg az ötletet, nem utolsósorban pedig azért, mert az USA-ban történő pereskedés tetemes összegeket emésztett volna fel. Legalábbis a wikipédia szerint, amit a Kritikus tömeg vonatkozó posztjában az érdekességek alatt megerősít. 

Nemsemmi, basszameg! 

Kapcsolódó kép


Mikor adják legközelebb a tévében: 

Film+ Január 20(vasárnap) 21:00



----
filmdumák forrása: https://kritikustomeg.org/film/1834/demolition-man-a-pusztito-1993/idezetek/
képek forrása: www.google.com
érdekesség forrása: www.wikipedia.hu; www.kritikustomeg.org