Luftot rugtál Shane Black!
Predator (2018) rinya

Shane Black, Keegan-Michael Key, Sterling K. Brown, Olivia Munn, Boyd Holbrook, Jacob Tremblay, and Trevante Rhodes in The Predator (2018)

Kevés olyan film van, amit még gyermeki lelkesedéssel tudok várni, de az idei Predator pont ilyen. Meg voltam győzödve, hogy Shane Black kezében végre jó helye lesz a Ragadozó projektnek. Hogy is hibázhatna az, akit elsőnek szedett le a '87-es csapatból a láthatatlan vadász? Sehogy! Gondolná a magam fajta hülye gyerek.



Elolvastam a premier előtti vetítést követő kritikákat és csak legyintettem: ugyan már, ez a film biztos, hogy nem lehet rossz. Black nem baszhatta el. Hát de, be kell látnom igazuk volt a kritikusoknak, Black akkora árnyékra vetődött, amekkorát csak az Ultimate Predator vethetett. Shame on you Shane Black! 



The Predator (2018)

De mi lehetett a probléma? 

Szerintem Blacknek sikerült összeomlania a saját imidzsének súlya alatt. Ez a film szövegeiből látszik a legjobban. Alaphangon a csávó jó dialógusokat ír, tökös humora van és amit a karakterek szájába rak, az jól is áll nekik (ez az utolsó gondolat kicsit buzisan hangzott, de annyi baj legyen).

Na, már most ez a Predatorban nem jött  össze neki. Álmacsós, túlírt beszólásokat adott olyan karakterek, színészek szájába, akiknek egyáltalán nem állt jól amit mondtak. Nem tudom, hogy ez az író , a színészek vagy a magyar szinkron hibája volt, de egyedül Sterlin K. Browntól tudtam elfogadni a poénjait. A többiek ütősnek szánt szövegei szerintem kínosak voltak.  Főleg Boyd Holbrook, néhol egyenesen hülyén éreztem magam egy-egy megszólalása után. Azt sem értem, hogy miért pont egy ilyen "cingár" ( Schwarzeneggerhez, Gloverhez, és a Predatorhoz képest) kölyök képű, minden karizmát nélkülöző srácot választottak főszereplőnek (igen, az előzeteseknél ez még nem esett le). Nem igazán tudtam elhinni neki, hogy akkora nagy katonai májer lenne, mint ahogy az a CV.-jében meg van írva.

Az "egysége" pedig szintén nagyon gáz volt, brutálisan túl volt tolva ahogy próbálták hozni, az alapjában véve jólelkű PTSD-s őrült veteránokat. Itt megint csak ismételni tudom magam, bizonyos jeleneteknél tényleg kínosan éreztem és szégyeltem magam egy-egy frappánsnak szánt mondatuk, megnyilvánulásuk után. Sőt volt egy jelenet Thomas Jannel (leghátsó, rövid hajú, szemből balra) és az alsó képen előtte üllő kollégájával, ami egyenesen ultragáz volt (van benne fa, meg predator, csak hogy minimális legyen a spoiler).



Itt kéne most hoznom valami idézetet valakitől, hogy bizonyítsam az állításaimat, de a legszörnyűbb, hogy annyira érdektelenek voltak a szövegek, hogy nem jegyeztem meg egyet sem. Egyedül a film előtt vetítet Venom előzetesből maradt meg a következő magvas gondolat: 

Most felfaljuk mindkét karodat, aztán mindkét lábadat, végül lerágjuk az arcodat a nagy fejedről. Marad belőled egy kartalan, lábtalan, arctalan izé úúúúúú.Gurulsz majd az utcán mint a szar a szélben!.

(2.23-tól látható a fent idézett bölcselet.)


És hát a fő problémám, a Ragadozóval maga a Ragadozó. Az a gond, hogy minél többet tudok meg a fajról és minél többet sejtetnek a társadalomukról az újabb és újabb részek, annál unalmasabbnak, érdektelenebbnek, esendőbbnek, kicsinyesebbnek látszik az épp aktuális részben feltünő változatuk.  



A Predator első részében még az volt a nagyszerű, hogy semmit se akartak a számba rágni az idegenről. Azt se, tudtuk a film végéig, hogy egyáltalán meg lehet - e ölni. Nem láttunk bele a világába, abba, hogy vajon vannak - e érzései, vagy amíg a fán üldögél hentelésre várakozva ez az ormótlan nagy dög, min jár az esze, kell - e épp szarnia? Sőt van - e  egyáltalán széklete, nem e küzd esetleg puffadással mészárlás közben? Szabad idejében mit szokott csinálni, milyen intrikák mennek a predator társadalomban és rágódik - e rajtuk? Reggel ébredés után van e hajnali merevedése, megáll - e két kommandós leszedése között a bokrok között egy gyors rejszolásra és a többi.

Bizony vannak olyan karakterek, amelyeknél hagyni kell, hogy a néző fantáziája építse fel annak hátterét. Lassan be kéne látni, hogy a Predator is ilyen. Egészen addig működött amíg nagyon keveset tudtunk róla. Mert ugye a második részben se derült ki sok minden, annyit csináltak csupán a készítők, hogy városi környezetbe rakták szerencsétlen vaddisznót.

És itt ki is merültek a lehetőségek, mert innentől kezdtek el vakarózni a rendezők meg a sztori írók, hogy hova lehetne ezt még fokozni. Sajnos akkor jöttek az Alien vs Predatorok, meg az Antal Nimród féle Predators, ez utóbbiról pedig megjegyezném, hogy szerintem klaszisokkal jobb próbálkozás volt, mint ez a 2018-as Shane Black verzió, de ennek ellenére se elég jó. 

Egy szónak is száz a vége. Szerintem nem kéne több bőrt lenyúzni a Predator franchise-ról. El kéne engedni a sztorit, felesleges újra és újra sikertelenül megpróbálni hozzá tenni valamit az első, második részekhez. Be kéne látni, hogy ebben ennyi volt. Mert ez a mostani sztori, ez még viccnek is szar volt! A befejezés pedig, hát hogy is mondjam GAGYI. Így nagybetűvel, sőt kétszer aláhúzva! 

 

---

képek forrása: www.imdb.com
videók forrása: www.youtube.com

A bejegyzés trackback címe:

https://unalomfilozofiak.blog.hu/api/trackback/id/tr4714241007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Legújabb dumák

Én vagyok