Amikor a kevesebb több, a semmi meg valami lenne!
Marilyn Manson : Cry Little Sister videó

Képtalálat a következőre: „marilyn manson cry little sister”

Reggel kijött Marilyn Manson új feldolgozás nótájához, a Cry Little Sisterhez a  videóklip. A dal eredetijét a Sister Of Mercy jegyzi és a Lost Boys - ban (20 éves Keifer Sutherland rulez!) volt hallható, Manson verzióját pedig egy következő Marvel mozi, a 2019-ben megjelenő The New Mutants fogja felhasználni (trailer a linkre kattintva). 

Röviden, tömören: Manson feldolgozása szar. A zenei alap szuper, viszont az ének (ha szabad ezt a szót használni) siralmas, kiábrándító, erőltetett, béna, hamis és vetekszik a mostanában az élő koncerteken hallható szánalom-hadjárattal.  

A klip maga minimalista a The Pale Emperor és a Heaven Upside Down filmszerű videóihoz képest. Egyedül a fényképezés megoldásai újszerűek, de ebből elegendő lenne úgy 30 másodperc is a szemnek, felesleges, hogy az ember kínozza a hallójáratait a maradék x akárhány perccel. 

 

Amikor év elején kijött a Heaven Upside Down album és a hozzátartozó klippek ( akit érdekel erről és az említett albumról a zenefiló rovatban talál értekezéseket) örültem, mert úgy látszott, hogy Manson végre összeszedte magát és sikerül folytatnia a 2015- ben , a The Pale Emperorral megkezdett  testhezálló bluesos, rockos, industrialos utat, amit viszonylag hitelesen tud képviselni így 50 körül is.

Nem értem miért és sajnálom, hogy  ezzel a dallal megint visszakanyarodik a rinya-romnatikához és belefut az Eat me Drink Me és a The High End of Low korszakok hibájába miszerint elhiszi, hogy még mindig jól áll neki minden, a minden belül is leginkább az ötlettelenül vonaglás/megpróbálok különleges lenni, mert zsigerből az vagyok/ letettem már annyit azt asztalra, hogy minden megmozdulásom kincs pózok. 

Az igazság ezzel szemben az, hogy mint külső szemlélő és egykori rajongó azt látom, hogy Manson sorsa meg van pecsételve és elkerülhetetlen, hogy önmaga paródiájává válljon (ha még nem vált szép csendben azzá).

Sajnos egyre inkább nem áll jól neki ez az egész rocksztárosdi, kíváncsi vagyok erre mikor ébred végre rá. Régóta úgy érzem, hogy sokkal jobban tenné, ha maradna a festésnél vagy a filmeknél. Az meg egyenes a szánalom csimborasszója, hogy az élő koncerteken odáig vetemedik, hogy félmeztelen nőkkel, és bazi nagy csöcsökkel próbálja kompenzálni a dögunalmat ami az előadásaiból árad.  (Katt a linkre a csöcsökért, életkor megerősítése is a must! )

Azért a végére mementoul álljon itt egy videó, abból az időből, amikor ezt az embert még komolyan lehetett venni. 

 

  

 

giphy.gif_423x320

 

 

 

---

kép és klippek forrása: vevo, youtube 

A bejegyzés trackback címe:

https://unalomfilozofiak.blog.hu/api/trackback/id/tr7714081307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Legújabb dumák

Én vagyok