Nem érték a sokszínűség? Nem akarunk sokszínűek lenni?



A sokszínűség nem érték, nem akarunk sokszínűek lenni.
Mondja a Miniszterelnök, legalább is a HVG cikke szerint.  

Ez az egysoros cím rögtön mély hatással volt rám és rá is pörgetett a témára: miért is rossz a sokszínűség? Ha minden egyforma (azaz egyívású, ahogy a Miniszterelnök fogalmaz) az miért jó? Kinek jó?
Értem, hogy ő ezt elsősorban a bevándorlás relációjában említi, de szerintem egyrészt már ezzel összefüggésben is, de tágabb értelemben is gáz amit mond. 

Arról nem is beszélve, hogy paradoxont is kreál. Ágál egy ország kulturális, társadalmi sokszínűsége ellen, ugyanakkor magasabb szinten a nemzetállamokat védi, azok szuveneritásának megkérdőjelezhetetlenségét. Ilyen értelemben már pont a sokszínűség mellett teszi le a voksát. Például: az Unió kérdésében is mindig azért emeli fel a hangját, hogy ne az Egyesült Európa irányába mozduljunk el, hanem erős minél szuverénebb nemzetállamok alkossák a közösséget, megőrizve kulturális és politikai identitásukat,hagyományaikat. Tehát az mondja, hogy az  EU ebben az értelemben viszont legyen sokszínű és toleráns, mélyen ne szóljon bele a tagállamok életébe.

Ha picit elvonatkoztatunk a bevándorlás kérdésétől, akkor sem megnyugtató a sokszínűség létjogosultságának tagadása. Ha belegondolok, a kérdés a  társadalom legkisebb egységében a családban is kardinális. Gondoljunk csak bele: egy családon belül is mennyire más lehet a tagok értékrendje és sokszor nem feltétlenül az a legjobb amit a családfő gondol, vagy erőszakkal kikényszerít. Ilyenkor gyakran akkor tesz jót valaki, saját magának és a közösség más tagjainak is, ha eltávolodik a fő sodor által képviselt értékrendtől. (De a legjobb ha a család toleráns, és alapvetően elfogadja tagjai sokszínűségét és mindenkiből próbálja kihozni a legjobbat, figyelembe véve képességeit, szándékait.) 

És itt visszakanyarodva egy gondolat erejéig a témaindítóra: az előbbi gondolatmenettel én is kreáltam egy paradoxont magam számára, mert a Miniszterelnök pont ezt teszi, Európai szinten (a nagy család) nézve eltávolodik a fő sodor értékrendjétől, álláspontjától és azt képviseli ami szerinte helyes. (Legalább is kifelé azt közvetíti, hogy ez a helyes. De nekem azért kérdés, hogy ezt valóban helyesnek gondolja, vagy egy szükséges politikai eszköznek a hatalom gyakorlásához és megtartásához.) Csak eközben az a rossz, hogy a "családból" a legrosszabbat hozza ki. Bizonyos helyzetekben képesek vagyunk olyan szinten lealjasulni és kritikán alul csak a saját önző érdekeinket nézni, hogy az komolyan elgondolkodtató. Például vegyük Őcsényt. Azért ami ott történt és ahogy arra a kormány reagált, az egy komoly stop tábla kéne, hogy legyen sokak fejében.  

Valószínűleg az a legfontosabb kérdés, hogy személy szerint a saját életünkben el tudunk e vonatkoztatni és tudunk e empatikusan, szuverén egyénként nyitott lenni vagy inkább a bezárkózást választjuk. Ez az amit el kell döntenie mindenkinek és vállalni a döntésének a súlyát. Az mindenesetre biztos, hogy mindkét döntésnek komoly súlya és komoly ára is van.

Nyitottnak lenni veszélyes és kockázatos, de megéri. Sokkal több mindent fel tud fedezni az ember a világból és annak összefüggéseiből mintha bezárkózna. Zárkózottnak lenni biztonságosabb, de ha az ember bezárkózik annyi minden jóról is lemarad. Sőt, én azt gondolom, hogy az embereket alapvetően arra találták ki, hogy közösségben legyenek, közösségben érezzék jól magukat és tanuljanak egymástól, de akár egymás hibáiból is. Persze ehhez az is kell, hogy a közösség jól és nyitottan működjön! 

Gondoljunk csak bele, mi mit várunk el? Ha egy idegen közösségbe csöppenünk ( az ok az most mindegy), akkor mire vágyunk? Hogy a közösség összezárjon és csak nehéz harcok árán tudjuk elfogadtatni magunkat (ha egyáltalán eltudjuk)? Vagy a közösség legyen befogadó és nyitottan közelítsen felénk, próbáljon megérteni minket, és megteremteni a lehetőségét annak, hogy beilleszkedjünk? Sőt netán meghagyja annak a lehetőségét is, hogy amellett, hogy beilleszkedünk akár bizonyos szempontból eltérjünk is tőle? 

Amit egy miniszterelnök mond az mindig kardinális a közösség vélemény formálása szempontjából, így az is amit a sokszínűséggel és a befogadással kapcsolatban bármilyen relációban képvisel. Ha a bevándorlókkal kapcsolatban arra kondicionálja az embereket, hogy zárkózottak legyenek és elutasítóak (és ezt ráadásul úgy teszi, hogy a sokszínűségre mint tulajdonságra is rámondja, hogy elfogadhatatlan), sőt féljenek,  akkor más az átlagtól eltérő közösségekkel kapcsolatban is előbb-utóbb fel fogja mindenki venni ugyan ezt az attitűdöt. 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy minden embernek inkább alaptulajdonsága a félelem és a bizalmatlanság, mint a nyitottság és a tolerancia. Erre még ráerősíteni, ahelyett, hogy tompítanánk ezeket a berögzült hibás működéseket nagyon veszélyes!