A viszkis: érdemes moralizálni róla?

01.jpg(Kép forrása: Internet/Index)


Úgy gondolom, hogy érdemes. Pontosabban néhány kérdésről feltétlenül érdemes lenne elgondolkodnunk a film kapcsán. Például:


1.) Miért drukkolunk egy bűnözőnek, aki erőszakos bűncselekményeket követ el?

2.) Anyagilag profitálhat-e egy exbűnöző az élete egy olyan szegmenséből, amivel kárt okozott a társadalomnak? (Sőt, a társadalmon túl lelki sérüléseket okozott azoknak, akik fizikálisan is elszenvedői voltak a rablásoknak.)
 

De mielőtt belevágnék a fenti három kérdés kibontásába, nem tudok szó nélkül elmenni a film mellett sem. Ha akciófilmként gondolkodok a műről, akkor azt kell mondjam, hogy erős közepes, amit láttam, mert volt már szerencsém ennél izgalmasabb, pörgősebb filmhez és érdekes szereplőkhöz is. Persze volt egy-két kimagasló akció jelenet (gondolok itt elsősorban az autós/motoros üldözésekre, meg egy-két nagyon izgalmas kameraállásra), de önmagában ez még egy jó akciómozihoz szerintem kevés.

Viszont ha életrajzi drámaként vizsgálom a filmet, egyértelműen azt mondom, hogy kurva jó volt, és nagy hatással volt rám, sőt az utolsó jelenetnél még a katarzis is beütött, de rögtön hozzá is kell tennem, hogy  azért, mert nagyon erősen elfogult vagyok. Az elfogultságom pedig a magyarságomból adódik, abból, hogy húsbavágó a környezet, a kilencvenes évek, és azok a dilemmák is, amiken a karakterek és a film keresztülvezet. Adott esetben ha ez egy külföldi szereplős sztori lett volna, lehet, hogy legyintek egyet és be se ülök rá, vagy nem érint meg fele ennyire sem.

És hogy érdemes volt-e konkrétan Ambrus Attila életéből filmet csinálni? Én azt mondom, hogy igen, érdemes volt, nagyon is. Minden tipikussága ellenére egy rendkívül érdekes, érzékeny, intelligens, makacs, emberi paliként jelenik meg a vásznon Ambrus. Persze azt megint hozzá kell tenni, hogy ez a sztori és tulajdonképpen, amit én tudok az egész Viszkis-mítoszról, Ambrus Attila szemszögéből elmesélt. És mint tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik a keze, hát még a gyarló átlagembereké (mint pl.: a Viszkis, vagy te, vagy én). De az interjúi, a nyilvános szereplései és úgy amblokk a megnyilvánulásai alapján is, én azt mondom, alapvetően egy normális emberről beszélünk, aki kurva szar döntéseket hozott, viszont megérthető, hogy miért hozta őket. Sőt tovább megyek, adott esetben az ember elgondolkodik azon is, hogy hasonló helyzetben vajon máshogy döntene-e? Vagy csak azért döntene máshogy, mert nem elég tökös? Vagy csak azért döntene máshogy, mert több a vesztenivalója, mint Ambrusnak volt?

Érdemel pénzt Ambrus Attila a sztorija különböző interpretációiért? Szerintem igen. Igazságosabb lenne, ha csak a filmesek, könyvkiadók, tv-k kaszálnának a nézettség, olvasottság miatt? Nekik nincs morális felelősségük? Ők nem mondhatnak nemet, nem mondhatják azt, hogy felelős vagyok a társadalomért, és ilyen alakból nem csinálok hírverést és magamnak profitot? Csak a bűnelkövetőé a morális felelősség?

Arról nem is beszélve, hogy a film egyáltalán nem állítja be követendő példának a Viszkist. 
Arról nem is beszélve, hogy a 13 év sitt alapján le lehet igazolni Ambrusnak, hogy megbűnhődött a rablásokért.
Szerintem.



02.jpg 

(Kép forrása: Internet/Femcafe)



1.) Miért drukkolunk egy bűnözőnek, aki erőszakos bűncselekményeket követ el?

Szerintem azért, amiért a filmekben is imádjuk a rosszfiúkat és legtöbbször a lelkünk mélyén azonosulunk is velük: megteszik azt, amit adott esetben mi nem merünk, de bizonyos élethelyzetben vágyunk rá, szeretnénk. Amikor úgy érezzük, hogy a hatalom lehúz minket, átver, kihasznál, akkor valljuk be őszintén, kurva jó érzés belegondolni abba, mi lenne, ha törvényenkívüliek lennénk mi is, erőszakosak, csak úgy elvennénk, ami kell. Főleg akkor, amikor a máz alatt a hatalom is pont ilyen. Persze a legtöbben soha nem lépjük át a határt, vagy nem úgy, hogy az veszélyes legyen. De azért az ösztön ott van mindenkiben, amit jó esetben legyőz az erkölcs és a kultúra nameg a gyávaság, de bizonyos helyzetekben azért ott kopogtat az ajtón a döntés: ha másnak lehet bűntetlenül, nekem miért ne lehetne?

Néha csak egy rossz döntés kérdése, hogy belekerüljön az ember egy olyan spirálba, ahol már egy idő után a saját egója is pörgeti nemcsak az elégtétel és a kényszer. Pont mint a Viszkis esetében. Az első rablásával még annyira tudunk azonosulni: egy srác, aki Erdélyből jön, ahol csak egy utolsó magyar a románok között. Magyarországon meg egy román bevándorló senki a szerelme apjának szemében. Pénztelen, tanulatlan és semmit sem tud nyújtani a lányának. Amikor ezt az ember arcába vágják, máris ott a döntéshelyzet. Szerzek könnyű pénzt, megmutatom nekik, hogy ki vagyok? Hát persze, hogy meg.  És ezt még meg is lehet érteni, be is lehet nyeli, de aztán jön az ego, a figyelem és a siker a rablások miatt, amit eddig nem kapott meg a Viszkis, de mindig is vágyott rá. Valami, amiben jó, valami, amiért még ráadásul sokan szeretik is. És dolgozni kezd az egó. Első blikkre azt mondaná az ember: bazd meg, ezért sajnáltalak? De aztán rájön, hogy ez a része a dolognak is annyira emberi, gyarló és érthető. Vajon ki az, aki ettől ne szállna el? Mindenki eszállna, csak párunknak a.) volt olyan szerencséje, meg gyerekkora, hogy az élet megtanította ezt kezelni, b.) sosem lenne bátorságunk a saját törvényeink szerint élni, c.) hangyafasznyival erkölcsösebbek vagyunk.


2.) Anyagilag profitálhat-e egy exbűnöző az élete egy olyan szegmenséből, amivel kárt okozott a társadalomnak?

Ez ügyben kicsit messzebbről indítanék. Először is mindenképp kivenném jelen filozofálásból az emberöléssel kapcsolatos bűncselekményeket. Ez egy irtó nehéz kérdés, nem is venném a bátorságot, hogy ezzel kapcsolatban állást foglaljak. Másodszor mielőtt elmondanám, hogy mit gondolok erről (amit részben már korábban a Viszkis kapcsán leírtam) visszautalnék pár fentebbi kérdésemre. Vajon a médiának és a bulvárnak nincs-e ebben felelőssége? Vujity Tvrtko felvetése az volt, hogy ne kaphassanak pénzt (elsősorban azért, mert némelyek eszméletlen magas összegeket kértek interjúkért stb.) bűnelkövetők interjúkért, könyvekért, filmekért stb... az áldozatok, sértettek és a hozzátartozóik érzéseinek védelme végett. Ez első blikkre nagyon jól hangzik, csak aztán higgadtabban átgondolva felvetődik az emberben néhány kérdés. Miért csak a bűnelkövetőnél/exbűnelkövetőknél van ilyenkor a labda és a felelősség? Egyrészt a médián, bulváron, riporteren ilyenkor miért nincs? Miért nem mondja azt, hogy állj, én ennek az embernek nem csinálok hírverést még akkor sem, ha emiatt profittól, nézettségtől esek el. Az azért szerintem igazságtalan, hogy egy exbűnöző nem profitálhat a saját múltjából, de a társadalom kíváncsiságát szolgálja ki, illetve a tv-k , rádiók, újságok, szórakoztatóipar azért profitálhasson a sztorijából. Arról nem is beszélve, hogy a bűnöző/exbűnözőtől elvárjuk, hogy döntsön a saját érdekei ellen ez esetben viszont a médiát, bulvárt felmentjük ez alól, nekik elfogadjuk, hogy az üzlet az üzlet, a verseny az verseny, a profit az profit. Őket miért nem terheli ezért erkölcsi felelősség? Miért kellene nekik ingyen hozzájutni ezekhez a sztorikhoz? Ők miért keressenek belőle pénzt? Ez nem gond? 

Én azt gondolom, hogyha valaki letöltötte a büntetését, akkor jár neki a második lehetőség. Továbbá jár neki az is, hogy anyagilag is képes legyen talpra állni, rehabilitálni magát. Nem azt mondom, hogy szívesen látnék valakit, aki a börtön után kiskirályként él és folytatja ugyanazt az életmódot, amit korábban a böri előtt megkezdett csak most legális jövedelemmel. Azt mondom, hogy például a Viszkis példája egy követendő példa ezen a téren. Van szakmája, amiből pénzt keres, emellett profitál a belőle készülő filmekből, esetleg műsorokban szerepel. Persze, menőbb lett volna, ha szociális munkásnak áll és az élete hátralevő részében sorstársai reintegrációját segíti, de attól még, hogy valaki hibázott az életében egy kurva nagyot, nem kell tőle elvárni, hogy glóriát növesszen a feje fölé. Meghát ha igaz amit olvastam, valamilyen szinten előadások keretében részben ezt a munkát is műveli. 

Persze nyilvánvaló, hogy ez a második kérdés nagyon képlékeny talaj. Vitatkozni lehet róla baromi sokat. Meg kell vizsgálni minden oldalt, de mielőtt ezt megtesszük érdemes egy picit előtte magunkba is nézni. Vajon milyen szilárd lábakon áll a "normális" társadalom erkölcse? Kinek mennyi vaj van a füle mögött? Könnyű és tiszta lelkiismerettel tudunk ítélkezni mások felett, vagy a szálka és a gerenda kérdése, meg azé, hogy vajon mekkora bennünk az irigység, azért csak ott van? És ha arra gondolunk, hogy egy bűnelkövető körül ekkora hypot csinálnak és ez milyen igazságtalan, feltesszük magunknak a kérdést, hogy adott esetben bevállalnánk-e az odáig vezető utat, hogy minket is ennyire felkapjanak?

Összefoglalva a Viszkis szerintem egy kurva jó film és egyáltalán nem propagálja a bűnöző életet. Persze a film nem veszi le a felelősséget a szülők válláról sem. Igenis beszélgetni kell azzal a 16 éven felüli gyerekkel, aki megnézte a filmet. Beszélgetni kell vele az életről, meg a döntések súlyáról. 

Azért is merem azt mondani, hogy a film nem káros, mert úgy látom szerencsére Ambrus Attila helyén kezeli a dolgot, hisz több intertjúban is elmondta már, ő maga egyáltalán nem tartja követendő példának azt, amit tett és nem szeretné ha egykor majd úgy ki lenne forgatva ez a sztori, mint pl Rózsa Sándoré. Arról nem is beszélve, hogy ékes példája annak, hogy a börtönben lehet tanulni, fejlődni és szakmával kikerülni. Igaz, hogy bazi nagy forja volt az ismeretsége által a noname fogvatartottakhoz képest, de akkor is, jó példa lehet ez a reintegrációra és arra, hogy a börtön lehet tényleg építő is a jellemre, nem csak lejjebb húz. 

Végezetül álljon itt további gondolatébresztőnek a hírhedt közjáték Tvrtko és Ambrus között, ami a film megjelenése előtt vagy talán a megjelenése napján volt látható az ATV reggeli műsorában. 




Aztán mindenki döntsön maga, mit gondol.

https://www.facebook.com/efmint/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://unalomfilozofiak.blog.hu/api/trackback/id/tr2813376611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2017.11.26. 16:07:37

"Miért drukkolunk egy bűnözőnek, aki erőszakos bűncselekményeket követ el?"

Egy alternatív válasz:

Magyarországon az emberek jelentős része nem gondol a rablásra, mint univerzálisan elítélendő cselekedetre. Ha rabolsz, akkor két feltétel esetén nem csak, hogy felmentést kapsz, de hősként is tekintenek rád: 1) ha visszaosztasz megfelelő csoportoknak (ezt elsősorban a politikusok apologétái alkalmazzák) vagy 2) ha egy gyűlölt csoporttól lopsz.

A viszkis a 2. kategóriába tartozik. Ha egy nyugdíjast rabolt volna ki, akkor még mindig lincshangulat lenne. Viszont ő a "mocskosbankot" rabolta ki, így valamilyen szinten felmentést kap.

Visceroid 2017.11.26. 16:07:43

"Miért drukkolunk egy bűnözőnek, aki erőszakos bűncselekményeket követ el?"

Miért választjuk meg Orbánt újra és újra?

efmint 2017.11.26. 16:15:41

@stoic79: teljesen egyet tudok érteni ezzel az alternatív válasszal is. Ha pontosak akarunk lennie akkor valószínűleg nagyon sok összetevője van a miérteknek.

röf 2017.11.26. 16:31:30

"Anyagilag profitálhat -e egy exbűnöző az élete egy olyan szegmenséből, amivel kárt okozott a társadalomnak?"
Persze.
A szabadrabló kapitalizmusban mindent szabad, ami hasznot hoz.

ProsTata 2017.11.26. 16:32:03

Tisztázzunk valamit!
Ambrus Attila 30 alkalommal vett részt bankrablásban.
teljesen mindegy, hogy a gyűlölt bankot rabolta, vagy a "szegény Mari nénit" rabolta volna ki. Ez akárhogy is köztörvényes bűncselekmény, mégpedig az egyik legsúlyosabb.
Talán nem kellene elfelejteni, hogy azokra a banki alkalmazottakra és ügyfelekre, akik ott dolgoztak, fegyvert fogott. Állítólag nem használta volna a fegyverét, de ezt akkor ott senki nem tudta.
Jellemző a magyar médiára, a közszolgálatira és a kereskedelmire....:
Az egyik sorosozik napi 24 órában a többiből meg csodálhatjuk a "celebeket". Íme a felkínált példaképek krémje: politikus, kurva, vagy faxlengető zenész, adócsaló cigánycsávó stb, és immár van köztörvényes bűnözőnk is...
A gyomrom kifordul ezektől, marad a Spectrum és a National Geographic stb...

amaurote · http://anarchia2020.blog.hu 2017.11.26. 16:42:03

gengszterromantika? én nem szoktam élvezettel beleélni magam a bűnözős filmekbe... más szempontból érdekesek és tanulságosak lehetnek, de simán szórakoztató szempontból nem.
persze értem én hogy a nihilista magabiztos tökös bulizósfiatalok ezt élvezik...

Duplaxiii 2017.11.26. 17:03:46

Baszki hogyan írhat egy ilyen remek posztot egy ócska besúgóivadék? Egy olyan, aki 2017-végén komcsi módon cenzúrázza a bolgját.
Mégsem dicsérlek meg...

efmint 2017.11.26. 17:06:45

@Duplaxiii: Nem is tudom erre mit illik mondani. Köszönöm ????? Egyébként a cenzúra meg a moderálás az nem ugyan az. Ez a komment például egy cenzoron már nem ment volna át.

Legújabb dumák

Én vagyok