Színházajánló: Őrület a lelátóról

Színházba menni vagy nem menni? Az nálam sokszor a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha a választás a színpad, vagy inkább valami mozgókép? 

hamlet_900.jpg

A döntés ezúttal nem is volt olyan nehéz, ugyanis maradt még kultúra utalványom, amit mozira nem lehet költeni, így egyértelmű választás volt a színház. Igen, ezzel le is lepleztem magam: nem vagyok nagy színházi ember, inkább az a félévben kétszer-háromszor típus. Máris megvan a mentségem, hogy miért most ajánlok egy 2014-es darabot. Egyrészt, mert ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy ennyi idő elteltével legalább csúcsra tudták járatni az előadást a színészek. Másrészt ez a poszt úgyis azoknak szól, akik hozzám hasonlóan ritkábban fordulnak meg színházban. 

Szeretem a modern köntösbe bújtatott klasszikusokat, ezért is választottam a Hamletet(nameg azért is, mert pont ez esett a szabira, így kényelmes volt elmenni rá), az Örkény Színházban meg megfordultam már párszor és egyszer sem csalódtam, így gondoltam ezzel nem lőhetek mellé. Szerencsére nem is lőttem, mert a darab baromi jó volt. Bár az első húsz percben nagyon megijedtem, hogy bizony három órás éket vertem magam és a jól szórakozás közé, de szerencsére gyorsan elmúlt a kezdeti kétely. 

A darab fő díszlete egy lelátó, amin és amielőtt folytatják le az egész előadást a színészek. Ez első blikkre nagyon megrémített, féltem, hogy ebből így mi a francos franc fog kisülni? De aztán mikor megérti az ember, hogy tulajdonképpen hogyan tudja a színészek helycseréjét, mozgását értelmezni, már nem is tűnt rossz ötletnek ez a megvalósítás. 

hamlet_dudas_erno.jpg

Amellett, hogy ez egy nagyon díszlettakarékos megoldás volt, engem be is vont egy kicsit, mert gyakorlatilag úgy éreztem, elmossa, elkeni a néző (én) és a színészek közötti határokat, minha tükröt látnék és én is részese lennék a dán alattvalók tömegének. (Erre további példát is éreztem, de erről majd később.) 

Szóval ezen a stadionleláton zajlott a balhé. (Tán csak nem aktuálpolitikát is fel lehet fedezni a darabban? Stadionok, udvari intrikák, focilelátók szintjére süllyedt politika, erkölcsi relativitás, naív fiatalok? Csak nem valami utalások ezek? Én nem tudom...) A balhé, amit nagyjából mindenki ismer. Adott egy dán királyfi, úgynevezett Hamlet, akinek apját, Dánia királyát (úgynevezett idősb Hamlet) megorvgyilkoja öccse (Claudius), hogy megkapja a nőt(Gertrúd királyné), a szajrét (Dánia), meg a királyságot (politikai telj.hatalom). Hamletnek viszont valami bűzleni kezd Dániában, pontosabban a királyi udvarban és ebben az egész ügyben. A cefre szagot később édesapja szelleme is megerősíti. Innentől kezdve Hamletnek nem marad más, minthogy őrületet színlelve valóban megőrüljön, elégtételt vegyen, felégessen és elbasszon mindent magakörül nagy erkölcsi igazságokat feszegetve az életről és a Világról.

 

- És itt egy kis kitérő. Döbbenet, hogy Shakespeare még mindig milyen aktuális, az a gondolat meg pláne, hogy a világ túl öreg, nem lehet újat mondani, mert mindent elmondtak. A történelem, az intrikák, a politika az emberi jellem ugyan az volt, van és lesz, csak az ezt körülvelő díszlet változik. Mindig voltak, vannak, lesznek, naív hülyék, akik ezen megpróbálnak változtatni, kicsit tolnak is a határokon, de végső soron ugyanazt a szart tapossuk évszázadok óta. Szerintem ezért is működnek jól a modern feldolgozások. Az öltönyös, napszemüveges menedzser király és a 15 centis magassarkúban, napszemüvegben illegő, kiégett ötvenes felsőtízezer asszony forma királyné is azt szimbolizálja, hogy ugyanazokat a köröket futjuk, csak más jellmezben és díszlettel. Kitérő vége. - 

00056882.jpeg
Az előadást szerintem Polgár Csaba Hamletje viszi a hátán. Nagyon jól játssza az őrültet és jól is áll neki. Jól dolgozik alá Csuja Imre Poloniusa is. Nekik kettőjüknek ütnek legnagyobbat a poénjaik. Merthogy a darab, a mélysége ellenére is, tele van komikummal, többnyire fekete humorral. Pont olyan, mint az őrület, amelynek stációi egyszerre nevetségesek, tragikomikusak, veszélyesek, félelmetesek. 
Gállfi László szintén remekel, három szerepben is, amiből kettő mindenképpen kiemelkedő. Sírásóként olyan poénokat mond olyan természetességgel, amin a tragédia ellenére szakad a közönség, vándorszínészként is brillírozik Pogány Judit oldalán. Merthogy ők ketten részei Hamlet nagy leleplezésének, a nagy jelenetnek, ahol színházat látunk a színházban. 

Akit kicsit gyengébbnek éreztem az Für Anikó Gertrúdként és Znamenák István Claudiusként. De ez nem az ő gyengeségük volt, hanem a karaktereiké. Távol maradtak a nézőtől. Legalábbis tőlem mindenképpen. Nem voltak olyan ütős szövegeik, mint akár Poloniusnak vagy a Sírásónak. Ugyanez mondható el a többi szereplőről is, akik szintén tehetséges színésznek tűntek, de Hamlet mögött mégis háttérbe szorult az alakításuk.(Laertes - Patkós Márton, Ophelia - Kókai Tünde, Horatio - Novkov Máté, Rosencrantz - Vajda Milán, Guildenster - Ficza István.)

Kókai Tünde Opheliája szintén nem éreztem elég átütőnek. Kicsit úgy tűnt, mintha a színésznőnek bazira nem lett volna kedve a tegnap esti darabhoz. Unottnak tűnt, amit lehet, hogy a szerep követelt meg, de nekem nem volt értelmezhető ez az unottság. Ennek ellenére ő is nagyon jól csinált mindent, a nagy jelenete is szuper volt, egyedül az említett unottság állt közé és közém. Dehát van ilyen, lehet, hogy csak rossz időben voltam, rossz helyen, vagy egyszerűen csak félreértettem az alakítását és ezért nem jött át a játéka. 

2014_03_12_-ofelia.jpg

Nade visszatérve kicsit Hamlet méltatására, az Ő karaktere borzasztó jól meg van csinálva. Nagyon modern, néha (és ez itt nem sértés) talán még Ace Ventura pszichiátrián elkövetett ámokfutásából is érzek inspirációt őrületének ábrázolásában(elsősorban a jelmezére / attitűdjére gondolok itt). Az a helyzet, hogy tényleg irtó jól hozza a tébolyodottat Polgár Csaba: humoros, mély, érzékeny,okos, zavarodott, vibráló egyszóval megvan a karizmája. És itt visszakanyarodnék picit a bevonódáshoz. Hamlet karizmáján kívül voltak monológjai, amik szintén nagyon hatottak. Ilyenkor a nézőtéri elsötétítés megszűnt. Hamlet kifele beszélt, szinte a nézőktől várta a választ költői kérdéseire. Nekem többször is kedvem lett volna bekiabálni, hogy "Hamlet, ne tökölj, ne rinyálj, ne moralizálj, csak nyírd ki!" vagy a nézőtér felé fölkínált fegyvert elvenni és lelőni Hamletet vagy Claudist vagy bárkit. 

00058350.jpeg

Vissza a darabhoz. 

Picit zavart, hogy van egy két áriázás, operázás, ami nekem nagyon nem hiányzott. Az elején ez is okozota az ilyedséget, hogy talán rossz helyre váltottam jegyet. Mert, hogy a darab jópár helyen megvan spékelve énekkel, zenável de szerencsére van fülbarátabb kortárs ének is méghozzá Hamlet torkából, ahol még talán Neurotic dalszöveg idézetet is véltem felfedezni. 

A végkifejletről pedig semmit, azt mindenki nézze meg maga. De ha élhetek egy kis kritikával a rendező Bagossy Levente felé: kicsit több látványt vártam volna és kevesebb dumát és elnyújtottabb befejezést. 

Tehát összefoglalva nagyon szép feldolgozást láthattunk, igazi szórakoztató és elgondolkodtató örület a lelátókról. Nagyon jó voltak a dumák is, amit Nádasdy Ádám fordításának köszönhetünk! Szóval aki szereti a klasszikusokat modern köntösben, azoknak mindenképpen ajánlom megtekintésre!

---------

A Hamlet adatlapja az Örkény honlapján:

https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=881

Ha van kedved kövesd az Unalomfilozófiákat a Facebookon is, ahol találsz egy nagy halom mást is amit a blogon nem:

https://www.facebook.com/efmint/