Férfi szemmel a Weinstein botrányról

mg_lf_hollywood_weinstein_comp.png

[A kép forrása: http://metro.co.uk]


Annak, aki valamennyire követi a közéletet, nagyon nehéz nem elgondolkodnia Harvey Weinstein zaklatási ügyén. Pontosítok. Nem az ügyön nehéz nem elgondolkodni, mert az nagyjából tiszta sor: egy bazi befolyásos, domináns ember undorító mód visszaél a hatalmával, kihasználja, eltapossa a gyengéket, megszerzi, amit akar gátlástalanul, bármilyen eszközzel. És igen, ebbe az is beletartozik, hogy ha kell neki egy nő, akkor őt is megszerzi agresszíven bárhogy, ha kell elmegy az erőszakig is. Szóval nem az ügyön nehéz elgondolkodni, hanem a hatásán: nem csak Hollywoodban, de itt Magyarországon (és ez alapján gondolom sok más országban is ez a tendencia) is kerülnek elő a színházi/filmes (és egyéb) berkekből származó sztorik. Készülnek az elemzések a munkahelyi zaklatásról, a domináns férfi főnökökről, a hímsoviniszta szexista poénokról. 

Ami engem férfiként ebben igazán zavar az az, hogy megint kezd elcsúszni a közbeszéd az általánosítás irányába. Nagyon nehéz erről a témáról beszélni, mert ilyenkor rögtön bekerül az ember egy skatulyába. Először is szeretném leszögezni, hogy elítélem azokat, akik nőket zaklatnak, erőszakoskodnak velük, vagy bármire rákényszerítik őket. Borzasztó lehet átélni az ilyesmit és az ezt elszenvedőket a legmesszemenőbben támogatni kell a felépülésben és meg kell teremteni annak a feltételét, és ezerrel dolgozni kell azon, hogy ilyen ne történhessen (Sajnos szerintem ez egyelőre utópia). Ugyanakkor a Weinsten ügyben is sok kérdés vetődik fel az emberben. És itt már el is kezdődik a baj. Mert ha kérdéseid vannak, vagy nem veszed fel azt az alapállást, hogy egy nő mindig csak ártatlan áldozata lehet a zaklatásnak, a férfi pedig az elkövetője, akkor máris skatuklyába kerülsz: áldozathibáztató vagy, hímsoviniszta, érzéketlen. Ha az ellenkező utat választod, hogy azt mondod, hogy bassza meg a Weinstein magát és szegény szerencsétlen Jolie, McGowen, Argento, stb... és nem kérdezel semmit, akkor meg egy vakbuzgó feminista vagy, aki szintén egykaptafára gondolkodik. 

Nem tehetek róla, de nekem sajnos vannak kérdéseim. A Weinsten ügyben is: miért ment föl néhány áldozat többször is a szobájába? Van, aki megköszönt Weinsteinnek valami díjat, miért? A befolyásosabb színésznők miért nem fogtak össze Weinsten ellen? Argento apja azért elég híres, ő miért nem tett semmit? De ezek tulajdonképpen részletkérdések, mindegyikre biztosan megvan a logikus válasz és nem voltam ott, nem tudhatom mikor, milyen nyomás helyeződött az áldozatokra, meg nem akarom elkövetni azt a hibát végülis, hogy egy extrém helyzetben logikus, racionális gondolkodást várok el egy bajba került embertől. 

A fő kérdésem inkább az, hogy a munkahelyi zaklatást miért megint csak abból az alapfelállásból vizsgáljuk, hogy férfi zaklat nőt. Miért nem abból, hogy ember zaklat embert szexuálisan, amibe az is beletartozhat, hogy egy nő zaklat férfit. Az is előfordulhat, hogy egy nő kikezd a férfikollégájával, vagy éppen a szépségét kihasználva akar előnyt szerezni és úgy gondolja, hogy még időben meg tud állni egy ponton a férfi húzásában, de aztán elfajulnak a dolgok. Szerintem ezeknek a kérdéseknek is van létjogosultságuk. Ha ennyire sikerül most ráirányítani a figyelmet a munkahelyi zaklatásra, a szexuális zaklatásra, az erőszakra, akkor miért nem megyünk le a téma legmélyére és beszélünk őszintén róla? Azért is gondolom ezt fontosnak, mert végső soron miről is szól ez az egész? A hatalom természetéről. A másik emberen történő hatalomgyakorlásról. A másik ember befolyásolásáról, kihasználásáról, zsarolásáról.

Manapság és szerencsére efelé megy a világ, egyre több a női vezető. A domináns női vezetőket vajon mentalitásban sok minden különbözteti meg a férfi vezetőktől? Azt aláírom, hogy adott esetben más az eszköztár, a stílus, de a moticávió, a gátlástalanság, a célorientáltság, a "nekem minden jár" attitűd ugyan úgy meg lehet egy női vezetőben is, ahogy egy férfiban. Ezek nem férfi vagy női tulajdonságok, hanem emberi tulajdonságok. És itt nem a zaklatásra gondolok elsősorban, hanem a már fentebb említett hatalomgyakorlásra. Nagyon jó példa erre például a Michael Douglas és Demi Moore főszereplésével készült Zaklatás című film. Jól bemutatja, hogy például a Moore alakította főhősnő hogyan él vissza adottságaival, pozíciójával és a társadalmi sztereotípiákkal azért, hogy megszívassa Douglas karakterét. Ezeken szerintem érdemes elgondolkodni. 


Arról nem is beszélve, hogy mint minden másban, itt is el tudnak csúszni a határok. Borzasztó lenne, ha egy olyan steril társadalomban élnénk, ahol mindenki félne attól, hogy mit mond a  másiknak, mert a legártatlanabb gesztusok vagy beszólások is bírósági üggyé fajulnak. De hangsúlyozom, ezt nem a Weinsten üggyel kapcsolatban írom, mert ott tiszta sor, hogy Weinsten kihasználta, kényszerítette ezeket a nőket. Én csak azt akarom kihozni az egészből, hogy aki nem volt még elszenvedője hasonlónak, az próbáljon meg reálisan gondolkodni a kérdésről.

Persze tudom, hogy a statisztikák alapján a nők felülreprezentáltak a zaklatás elszenvedésében, a férfiak pedig az elkövetésében. De a Világ pont abba az irányba tart, hogy elmosódnak a szerepek a férfiak és a nők között. Ahogy említettem, egyre több nő kerül hatalmi pozícióba, ami jó, de szerintem nem jelethetjük ki azt, hogy a nők a hatalom kérdésében annyira máshogy működnének, mint a férfiak. 

Ugyanez a helyzet a családon belüli erőszak kérdésében és annak társadalmi megítélésében. Ha egy nőt vernek agyon, azt nagyon helyesen undorítónak, gáznak, és megbocsáthatatlannak tart a társdalom. Ha egy férfit, akkor az egy pipogya papucs, gyenge selejt, aki megérdemelte a verést és slusszpoénként, ha elmeséli valakinek a sztoriját, még ki is röhögik. 

Szóval csak annyi, hogy ezeken társadalmi beidegződéseken érdemes lenne elgondolkodni, ha már úgyis (helyesen) ekkora publicitást kapott ez az ügy. 

Bízom benne, hogy sikerült úgy megfogalmazni a gondolataimat, hogy nem sértő a nők számára és nem félreérthető. Végső soron az egyenlő bánásmódról szerettem volna csak beszélni, nem pedig mentegetni és elkenni egy problémát. 

Ha előfordulnak tárgyi pontatlanságok, azért meg szintén elnézést, teljesen laikusként a személyes véleményemet fogalmaztam meg, amibe szerintem ennyi belefér. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://unalomfilozofiak.blog.hu/api/trackback/id/tr9513025724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Legújabb dumák

Én vagyok