Cseppfolyós Hóember

the-snowman.jpg

 Mivel nem olvastam Jo Nesbo (úgy hallottam) nagysikerű azonos című regényét, ezért tiszta lappal kezdhetett nálam a film (aki végigolvassa a kritikámat valószínűleg ebbe bele azért nem kicsit fog belekötni...). Még ennek ellenére is vegyes érzésekkel hagytam el a gödöllői filmszínházat, de ne szaladjunk ennyire előre.

Először is, fentebbi állításomat rögtön pontosítanom is kell. A Hóembert nem olvastam Nesbotól, mást viszont igen. Nemrég volt szerencsém végigrágni A fiú című regényét, amit egy erős hármas fölére értékeltem, szóval finoman szólva sem lettem fanatikus Nesbo rajongó. Amikért viszont odáig vagyok, azok a skandináv mainstreamebb filmek. Imádtam a Tetovált lány első részét, a Fácángyilkosokat, a Palackpostát vagy az Eltűnés sorrendjébent Stellan Skarsgarddal. Úgyhogy volt is bennem kis pozitív előítélet, azügyben, hogy a Hóember sem fog csalódást okozni.

Összességében nem is okozott (vagy mégis?), de azért a képlet sajnos most sem ilyen egyszerű. Miután konzultáltam pár Nesbo "szakértővel", egyértelművé vált, hogy a Hóember főszereplője Harry Hole, Nesbo egyik legkedveltebb karaktere és a fent említett regényen kívül még 10 ásikban is főszerepel. Magamban szépen le is fordítottam, hogy oké, akkor tulajdonképpen Hole Nesbo Alex Crossa.

Na de, ha Ő Nesbo nonplus ultrája, tessék mondani, miért van az, hogy láttam egy ugyanolyan csávót, mint akit a Fácángyilkosokban és a Palackpostában is? Lehet, hogy a skandináv nyomozózsenik egy tőröl fakadnak? Adott ugye egy alkoholista, kiégett zseni, aki remekül ért a gyilkossági ügyek felgöngyölítéséhez. Annak ellenére, hogy csak a melónak él, nyakába sózott még az élet egy nőt és egy gyereket is, akikről gondoskodni kéne és felelősséget vállalni értük. Munka vagy család, család vagy munka? Ez csodálatos, de nem ugyanez az alapfelállás volt Jussi Adler - Olsen regényeiben is (meg még ezer másik hasonló kaliberű filmben/regényben)? Csak kellett volna valami pluszt hozzáadni a karakterhez, amivel kiemelkedik a szokásos krimi hősök hömpölygő sorából?

De végülis nem gond, ne legyünk szigorúak, vehetjük úgy, hogy ez egy jó alapállás ezekhez a karakterekhez, ha valami működik akkor miért rontsuk el? Jogos. Ettől még lehetne szuperjó a film. Az igazi probléma inkább az, hogy nem jön át az a jó kis skandináv feeling, ami általában ezeknek a filmeknek a fő különlegessége. Pedig megvan a hó, megvan a hideg, megvannak a szép tájak, vidékek, skandináv városképek, bűbájos hómberek, de mégse jön a hangulat. Miért? Valószínűleg Fassbender miatt. Talán nem volt a legjobb választás Hole szerepére. Próbálok, amennyire lehet, spoilermentes lenni a magyarázatban. Aki ilyen Bukowski mélységű alkoholizmusban szenved, az borítékolom,hogy nem így néz ki. Nikolaj Lie Kaast a Fácángyilkosokban és a Palackpostában ezerszer hitelesebbnek láttam, mint Fassbandert. A legrosszabb, hogy ez mégcsak nem is Fassbender hibája, hanem azé, aki kiválasztotta a szerepre. Maradjunk annyiban, hogy ha már mégis ő lett, azért szólhattaok volna neki, hogy legalább egy kis pocakot meg szakállat növesszen a szerep kedvéért.

Viszont van aki kiemelkedik a szereplők közül méghozzá nem más mint Val Kilmer. Tökéletes volt és tragikus. Az alakításában az volt az igazán megható, hogy nem is kellett nagyon színészkednie ahhoz, hogy hozza a félhalott figuráját. Az volt az érzésem, hogy amit Gert Rafto és karaktere jelentett a filmben, azt jelenti Hollywoodnak Val Kilmer. Egy élet-halál között lebegő valaha volt nagy óriást, aki piszok tehetséges, de minden mozdulatában, lépésében, lélegzetvételében látszik, hogy bármelyik pillanatban vége lehet az életének. (Persze Val Kilmer esetében ezek egyelőre pletykák, de a látottak és a friss netes képek azért ezt a feelinget erősítik az emberben.)

Nade vissza a filmre. Ami szintén zavart - itt is amennyire lehet spoilermentesen -, hogy a sztori nagyon fukarul bánik a magyarázatokkal. A könyvről azt hallottam, hogy az azért jóval bőkezűbb e téren. Felületesen a film is megmagyaráz ugyan egy-két dolgot, de kb. csak közhelyeket kapunk és abból is túl keveset. Ugye alap, hogy a jó krimi próbálja félrevezetni a nézőt, tiszta sor. Olyan utakra viszi a nézőt, amik végül vakvágánynak bizonyulnak, de illik ezt úgy tenni, hogy a legvégül a közönségnél azért leessen az a bizonyos tantusz: "ja, ezért gondolkodtam félre", vagy "aha, igen ezért gondolkodott a nyomozó is félre" és így függnek össze az események a valós gyilkossal/gyilkosságokkal/gyilkosokkal/mindennel. Ezt bakker bazira hiányoltam, sőt konkrétan bosszantott, hogy ez nem volt meg. Mert ugyan itt is voltak a tévutak, de mikor ráéreztem a helyes megoldásra, bazira nem értettem, hogy na most akkor ezek a félrecsűrések hogyan is függtek össze a nagy kerek egésszel?

Annak ellenére, hogy úgy tűnhet, nagyon lehúztam a filmet, azért mégiscsak tudom ajánlani annak, aki egy jó kis szombat esti popcorn vagy nachos party mellé egy fogyasztható mozira vágyik. Ha ebből a szemszögből nézzük és nem láttunk sok krimit/thrillert, a megugrandó lécet sem a Bárányok Hallgatnak szintjéhez tesszük, kellemes filmélményben lehet részünk.

Hogy a költőt idézzem: Egynek jó.