Fejtetőre állított Mennyek országa

cover.jpg

Mindenki utólagos engedelmével kezdeném a poén lelövésével: kegyetlen jó lett az új Marilyn Manson album, részemről 5/5. Ki merem jelenteni, hogy a 2015-ös The Pale Emperor és az október 6-án megjelent Heaven Upside Down végre zárójelbe teszi azt a korszakot, amit az Eat me drink me-vel nyitott meg Manson és hála Istennek a Born Villiannal zárt, de ehhez a felemelkedéshez kellet egy olyan fegyverhordozó főhősünk mellé, mint Tyler Bates.  

Ha végigtekintünk a Marilyn Manson történelmén, láthatjuk, hogy Manson mellé mindig kellett valaki, aki a művészeti, filozófiai és vizuális koncepció mögé pakolja a tökös rock and rollt. Ilyen volt a karrierje kezdetén Daisy Berkowitz, Trent Reznor, de talán még a hőskorszakban Twiggy Ramirez is. Aztán később jött John 5, aki rengeteg slágert jegyez a Holy Woodon vagy Tim Skold, aki John 5-ot kiegészítve a  Golden Age of Grotesque albumnál bábáskodott. Ez utóbbi esetében azért a vizualitásban, a koncepcióban nagy szerepe volt Manson exnejének, Dita Von Teesnek is és a bécsi képzőművész nagyágyúnak, Gottfried Helnweinnak. Aztán valahogy pont ezen a ponton el is veszett a lendület mind zeneileg, mind egyéb téren, nyilván ennek nagyon sok oka volt, amit nem részleteznék és persze mindenki életében eljön a mélypont, viszont Manson esetében, legalábbis számomra úgy tűnt, innen nem lesz visszafelé.  Aztán 2015-ben a Sons of Anarchy filmforgatás kapcsán összefutott Tyler Batessel, aki elsősorban filmzenés arc és kettőjük találkozása egy komoly löketet és vérfrissítést adott Mansonnak, ami visszatolta Mr. Marilynt a helyes útra. 

grammy_museum_banner.png

Ennek a fúziónak az eredménye a most megjelent Heaven Upside Down is, amire igen sokat kellett várnunk. Az album már be volt ígérve ez év elejére Valentin napra Say10 címmel, de aztán mint később kiderült, azért tolódott a megjelenés, mert néhány nótával, köztük a későbbi "új-címadóéval" Manson még ki akarta egészíteni a lemezt, ami így sem lett hosszú. Végül múlt pénteken Heaven Upside Down címmel látott napvilágot az anyag, ami engem két-három hallgatás után kilóra megvett, mondom ezt úgy, hogy tinédzserkoromban nagy rajongója voltam Mansonnak, így az elvárásaim is igen magasak. 

Az album furcsa keveréke az Antichrist Superstar, a Mechanical Animals és a The Pale Emperor lemezeknek. Van benne valami agresszív és brutális az Anchristből, valami fennkölt és magamutogató a Mechanical Animalsből és persze megmaradt a bluesos, karcos, füstös vonal is, ami a Pale Emperoron kezdődött. A lemezen a helyén van minden zörej, karc, effekt, pont mint Reznor idején, brutál jól meg van keverve a cucc és nagyon tetszik a blues meg az industrial hangzás vegyítése. A gitárok is nagyon jól szólnak, persze ahogy az a Marilyn Manson hangzásnál lenni szokott nincsenek túlspilázva az akkordok, egyszerű riffekkel operál a banda, de ezek ötletesek és nagyon ütnek, beszéljünk szólóról, vagy akár aláfestő basszusról. Mansonnak egyre inkább olyan kezd lenni a stúdió hangja, mint egy napi 2 csomag Marlboron és üveg viszkin élő blues zenészé és ami külön jó, hogy emellett újra jó néhány számban elővette az anno az Antichristen bejáratott kétségbeesett "fájdalom-üvöltéseket,ordításokat", amik kifejezetten jellemzőek voltak az énekstílusára. Szóval le a kalappal, de nem csak az imént felsoroltakért, hanem azért is, mert végre nem lehet érezni Mansonon azt a görcsösséget, amit a Pale-t megelőző időkben. Úgy tűnik, végre nem akar más lenni, mint aki valójában és újra képes arra, hogy megfelelő módon mutassa meg a rajongóknak és azoknak, akik kíváncsiak a művészetére, hogy milyen nyakatekerten is látja a valóságot.  

Kicsit a dalokról is pár szó. Én három felvonásra osztanám ez ügyben az albumot: az első kör nekem az 5. számnál, a Kill4Me-nél ér véget, amelyet a Saturnalia és a Je$u$ Chri$i$ folytat. Az album lezárását, a harmadik kört pedig Blood Honey kezdi meg. Az első kör lendületesebb, keményebb számokkal operál, magával sodorja a hallgatót a kezdetektől, olyan mint a We know where you fucking live klippje. Ráront a cucc az emberre, lekötözi a székre és kényszerít a befogadásra ha tetszik, ha nem. A második kör kicsit mélyebbre visz, sokkal betegebb dallam és énekszólam vezetéssel. Persze amikor az embert már lekötözték egy székbe, nem is lehet ez másképp. A végső kör pedig egy nagyon frankó tragikus kis lezárás, pont mint egy jó kis drámánál vagy akció filmnél, ahol a dráma ellenére tudjuk, hogy lesz még folytatás. Az, hogy mi az album sztorija, azt mindenkinek magának kell eldönteni, nekem egy frankó kis korrajz rajzolódott ki, miközben csukott szemmel végigtoltam: terrorizmussal aberált vallási fanatizmus, álszent individualizmusba süppedés és dekadencia. Összefoglalva, egy modern apokalipszis vízió, Marilyn-jelenései. 
Biztos vagyok benne, hogy aki szán időt és nyugodt körülmények között végig hallgatja az albumot, össze tudja rakni a saját moziját és értelmezését. Szóval hajrá, állítsátok fejtetőre ne csak a Mennyek országát, de az albumot is!

yrvb07bcbl0.jpg

Hogy egy kis negatívat is mondjak, ami talán zavart az anyagon, hogy jó néhány szám végén, zene nélkül Manson elmotyogja a szám tételmondatát. Na ez nekem sok volt és hatásvadász, sőt néha zavarba ejtően ciki. Akkor szokott ez történni, amikor valaki nagyon kemény és flegma akar lenni és közben lecsöppen az izzadság a homlokáról.  Ezt már a We know where you fucking live klippjénél is éreztem a végsoroknál, de más negatívot talán nem is tudok említeni és ez is elhanyagolható. Minden rajongónak ajánlom az albumot, aki pedig most ismerkedik Mansonnal, annak egy jó tanács a későbbiekre:

A Marilyn Manson mondanivalója soha sem az volt, hogy legyél te is Marilyn Manson, öltözz úgy, sminkelj úgy, gondolkodj úgy, viselkedj úgy, mint Mr. Manson, hanem az, hogy legyél önmagad, bármit is jelenetsen ez, találd meg a saját világodat és bármilyen kifacsart, fejjel lefelé világ is az, ne félj felvállalni és megvédeni mások előtt!

És ne feledd, Marilyn tudja, hogy hol a picsában is laksz!

Beats 1 interjú



Személyes kedvenc számaim az albumról: 
Tattooed in Reverse, Say10, Kill4Me, Heaven Upside Down, Threats of Romance


Marilyn Manson: Heaven Upside Down (2017)

1, Revelation #12

2, Tattooed in Reverse
3, We know where you fucking live
4, Say10
5, Kill4me
6, Saturnalia
7, Je$u$ Cri$i$
8, Blood Honey
9, Heaven Upside Down
10,Threats of Romance

 

-----

Ha érdekelnek az unalomfiló további posztjai, kérlek ne légy rest dobni egy likeot a facebook profilomra: UNALOMFILÓ

Köszönöm !